Izomlázam van. Fáj a derekam, a kezem kisebb fájdalom nélkül nem bírom hátra hajtani. Most arra gondolsz, hogy szerencsétlen idióta vagyok, és ez az én bajom. De nem csak én vagyok így. Jelmondat: „Egy banda, egy hang!”
A fent leírtak oka, hogy Orosházát képviseltük az első gyulai Bajnokok Éjszakáján, egy fárasztó és hangulatos települések közötti vetélkedőn.
De nézzük, hogy is kerültünk mi oda!
A képen látható versenyzők, csak illusztrációk! Tőlük durvábbak voltak a viadalon...
Egy kis kronológia:
- Augusztus első hetében a Kulturális Osztályról Csányiné Kádár Tünde vezető főtanácsos asszony ideadta nekem a versenyfelhívást, miszerint a Gyulai Kulturális és Rendezvényszervező Nonprofit Kft nevében Cseke Zsolt szervező 8 fős csapatok jelentkezését várja a környező településekről a Bajnokok Éjszakájára.
- Augusztus 9-én eldöntöttük, hogy benevezünk.
- Augusztus 14-én leadtuk a nevezésünket a gyulai szervezőknek, mely tartalmazta -az elmaradhatatlan „sárga” csekk másolatán kívül- a csapatunk nevét (Tarkóra – Húzóra!*) és névsorát.
"Ez a csapatunk..." (Fotó: Such Tamás - hir6.hu)
Versenyzőink (jobbról balra haladva) : Melega Krisztián, Benkő Mihály, Breznyik Zsolt,Kálmán László, Vas László, Kovács Endre, Kovács Péter és Simon Katalin
- Augusztus 19. A verseny napja:
19 óra 45 perc: gyülekező a törzshelyünkön, majd indulás Gyulára
21 óra körül: megérkeztünk a tetthelyre. Jelmondat: Széthúzunk mindenkit!
21 óra 15 perc: abban bízunk, hogy a Body-Fitt feliratos pólósok csak a Roy&Ádám fun club tagjai, esetleg színpad technikusok, és csak az összetartás miatt mászkálnak együtt izomtrikóikban.
21 óra 20 perc: meggyőződtünk arról, hogy a testépítők nem a koncert miatt jöttek a megvilágított vár tövébe, hanem a kötélhúzó kupa miatt. Arról is megbizonyosodtunk, hogy nem azért vannak itt a szekrény méretű biztonsági őrök sem ilyen nagy számban, mert kiemelt kockázatú a rendezvényen, hanem azért mert ők is indulnak a vándor kupáért „Őrhuzzuk” néven. Közben azt suttogták a beavatottak, hogy két csapat „betegség” miatt visszalépet,de még egyre számíthatunk.
Body? Fitt!
21 óra 30 perc: Bevonultunk a fáklyákkal körbevett pástra (küzdő térre) zene, reflektorok 2-300 néző. Az ellenfeleket megismerve az új jelmondat: Szórakozni jöttünk! A közönség nem szimpatizált velünk, mert csak mi nem vagyunk gyulaiak. A másik három team igen. Kinéztük magunknak a legkisebbekből álló csapatot (Dog Team), és esélylatolgattunk.Végeredmény: reális lehet a dobogós harmadik hely.
Az orosházi "B-közép".
A nézők gyorsan megbarátkoztak velünk, ezért minket és szurkolótáborunkat egyaránt bíztatták. Mi eközben egyre jobban ráéreztünk a technikára és a buli részére is. Ennek ellenére csak vesztes meccseket játszottunk. Azon viszont magunk is meglepődtünk, hogy a biztonságiak „Őrhuzzuk” csapatát megtartottuk, és nem rántottak el minket, mint az előző csapatot. Sajnos azért az erő velük volt és nem hogy kettő, de egy nyertes viadalunk sem volt velük.
A legizgalmasabb mérkőzések a harmadik helyért zajlottak a Dog Team és köztünk. A verseny szabályai szerint három húzásból kettőt kell megnyernie annak, aki az adott forduló győztesének mondhatja magát. Az elsőt nyerjük mi, a másodikban egyenlítenek ellenfeleink. Bánatunkra szoros és sorsdöntő harmadik húzást is elvesztettük. Annak ellenére, hogy egyszer már csak pár centin múlott (szó szerint!) győzelmünk, mely a dobogó harmadik fokára lett volna elegendő.
Ekkorra már igencsak fáradtak voltunk, de még körbe pacsiztuk a pástot
- 23 óra után visszaindultunk városunkba Orosházára. De előtte a lelkünknek jóleső köszöntéseket fogadtuk a lacikonyhástól, a WC-s nénitől és azoktól akik láttak minket versenyezni. A sörpadokon üldögélve már azon is törtük a fejünk, hogy bevonjuk jövőre a Toldi SE-t, de végül megállapodtunk abban, hogy senki nem hagyná ki ezt a bulit közülünk. Ha pedig a Toldisok is szeretnének majd jönni, ám legyen. Legalább két orosházi csapat fog versenyezni a vándorkupáért!
A megérdemelt oklevél
*Tarkóra-Húzóra csapatnév egy balatoni vendéglátósnak, „Leguánnak” köszönhető. Évekkel ezelőtt töltöttünk egy hosszú hétvégét Balatonfenyvesen, és a tóparti csúszdás kocsmájába meghívott minket egy körre, és akkor tanította nekünk, hogy nem csak úgy „le kell csapni” a pálinkát, hanem előtte tarkóra helyezzük a poharat, majd lehúzzuk a tartalmát. Mivel általában az ökör iszik csak magában, ezért kell egy embernek lennie, aki kiadja az utasításokat, miszerint is Tarkóra! Húzóra! A történet lépekben:
Tarkóra!
Húzóra!
A Bajnokok Éjszakájáról a Hír6.hu-on is olvashatunk. A teljes képhez hozzátartozik ez az írás is
