És a negyedik is ég
Forró tea, forralt bor, a közösség élménye és Márai szavai; de hó egy szem se – így telt advent utolsó vasárnapja Orosháza főterén.
Laurinyecz atya meggyújtotta a negyedik gyertyát is (klikk a képre) Fotók: Kecskeméti Krisztina
Kedden karácsony, kívánjuk, mindenkinek legyen boldog, a mi ajándékunk az elmúlt négy vasárnap este volt. Hogy mi történt a negyedik vasárnapon, tovább után elmeséljük.
Sorra lobbantak fel a városi adventi koszorú gyertyáinak lángjai az elmúlt négy vasárnap, sokan töltötték velünk a várakozás ünnepét, mi pedig hétről-hétre forró teával és zsíros kenyérrel vártunk benneteket, míg a rotarysok forralt bort kínáltak. Idén új helyen adventezett a város, az Árpád-kert helyett a nyáron elkészült főtér adta a keretet a városi ünnephez, mely sok újdonságot – például a koripályát –tartogatott.
Az utolsó gyertya dr. Laurinyecz Mihály plébánosra várt, de mielőtt az atya meggyújtotta volna, Márai Sándor szavaival szólt a hallgatósághoz, melyet közösségé formált a közös ünnepvárás. Márai A négy évszak c. művében decembernél gyerekkorára tekint vissza, felidézve a várakozás lázas izgalmát. Arra várt, hogy megkapjon mindent, a gőzvasutat, az igazi színházat, a lengyel kabátkát, Indiát, Amerikát, a Marsot – „mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve”. Felnőve már másra várt, a szeretetre. „Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet; mindig csak adni kell, ez a módja … A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben vagy a levegőben. Szerves lény talán nem is élhet másképp, csak a hőben, a fényben, a levegőben és a szeretetben” – írta Márai, és őt idézve hívta fel ennek fontosságára a figyelmet Laurinyecz atya. Szavait az Eötvös iskola és óvoda műsora támasztotta alá.