Két láng lobog a koszorún
Gyorsan eltelt az idő és azon kaptuk magunkat, hogy már a második gyertyát gyújtjuk az Árpád kerti koszorún. Ahogy ilyenkor szoktuk, délután 3-kor találkoztunk a művházban és elkezdtük az előkészületeket. A csapat már nagyon rutinos, senkinek nem kell a másikat noszogatni, mindenki tudja a dolgát.
Két gyertya már ég (klikk a képre) Fotók: Kecskeméti Krisztina
A lányok a konyhában javában gyártották a zsíros kenyereket. A hétvége jelszava a “most legalább 3 kilóval többet kell megkenni” volt, hiszen egy hete villámgyorsan elfogyott az előkészített finomság. Ezért most emeltünk az adagon. A tea már forrt amikor a tűztereket kivittük a térre és meggyújtottuk a benne lévő fát, hogy jó meleget adjon. Bár most erre annyira nem volt szükség, hiszen szokatlanul enyhe lett az időjárás, 10 celsius fok körül volt még kora este is.
A csapat másik fele a kórusdobogók cipelésével volt elfoglalva, hiszen a Vörösmarty iskola kórusának is mi készítettük elő a színpadot a művházas technikusok segítségével. Mikor elnökünk, Kálmán Laca 17 órakor felkonferálta a szónokot és a fellépőket, az első adag zsíroskenyeret már ki is osztották a lányok az asztaloknál. Most is nagy keletje volt, ahogy a forró teának is. Ilyen előzmények után következett a műsor.
A második vasárnap szónoka dr. Blahó János, a Táncsics tehetségközpont főigazgatója volt. Tőle az OrosCafén megjelent tudósításból idézünk.
– Adventus Domini, ami annyit jelent, az Úr eljövetele. Most a várakozás második vasárnapját ünnepeljük együtt advent időszákban – így vezette fel gondolatait a hétvége szónoka. dr. Balhó János, a Táncsics Mihály Közoktatási Intézmény és Tehetségközpont főigazgatója Márai Sándor Füves könyvéből kölcsönzött idézeteket olvasott fel az érdeklődőknek.
“Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. FeleJts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben. S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejs el mindent, figyelj az ünnepre.” – idézett Máraitól.
– Meggyőződésesen hiszek a gondolatok teremtő erejében. Abban, hogy a gondolatok tetteinkké válnak, tetteink pedig meghatározzák személyiségünket, és a személyiségünk pedig meghatározza sorsunkat – zárta beszédét Blahó János, majd fellobbantotta a koszorún a második gyertyalángot.
"Zsírosdeszka" hagymával és paprikával - gyorsan elfogyott
A Vörösmarty iskola alsósai csodás műsort adtak. Csillogó gyermekének és furulyaszó töltötte be a teret, az pedig maga volt a csoda, ahogy a végén több száz ember együtt énekelte a gyerekekkel közösen a Mennyből az angyalt. A tér – talán az enyhe időnek köszönhetően – most nem ürült ki gyorsan. Mindenfelé boldog, mosolygós csoportokat lehetett látni, amint teát vagy forralt bort kortyolgatva beszélgettek. A gyerekek a koszorú és a hatalmas, ragyogó fényárban úszó városi karácsonyfa körül szaladgáltak.
Mi pedig elkezdtük bontani a technikát, de közben elégedetten néztünk körbe a téren: ezért valóban érdemes sokat dolgozni!