Egy elkolbászolt délelőtt történései

Most, mikor írom e bejegyzést –nem mikor megjelenik-, pálinkától spiccesen ülök a monitor előtt és szám íze kolbásztól fűszeres. De nem csak én vagyok így, hanem még sok orosházi is. Dózsa Sámuel Temes-Rékásról érkezett borász szerint is láthatóan jó a hangulat, sok ismerős talált egymásra, melyek közt vannak gazdák és érdeklődők is.

Twitter fotó: Kolbászolnak: jobbról @kalmanlaca dobja a kolbászgombócot Jenesnek, mely épp eltakarja Peti fejét.

Beszélgetés közben kortyoltam egyet a Dózsa-féle borból, a „leánykából”, mely könnyed és fűszeres –illatos, nőies bor-, és megjegyezzük, hogy büszkeség városunknak ez a forgatag. Többen megerősítik ezt az állítást, és egyből elégedetlenkednek is, miszerint kicsi a művelődési központ koncertterme és a folyosón sem lehet lépni. Valóban. Lehet, hogy a IV. Orosházi hagyományok, ízek elnevezésű bemutatót és kisüsti és kolbász versenyt stílszerűen a sportcsarnokban kell rendezni. Hisz, ha verseny, akkor versenyhelyszín dukál…

Közben Sámuellel látjuk, hogy a hungaricummá nyilvánításra méltó tájjelegű édességgel sétálnak földijeink. Ha ez még nem volt elég arra, hogy kitaláld, akkor felfedem. A csiripiszliről, azaz a búzacsiramáléról van szó. Tóth Bálint a Dimenzió – Absztrakt Bt. ügyvezetője elárulta, hogy az édesség nem csak most, hanem évszázadok óta népszerű ezen a vidéken. Íze épp úgy ismerős a nyelv számára, mint a pálinkáé. Ezzel sem tudok vitatkozni. Sodródom az árral -mely kellemes-, és már kapok is egy kis hazai „körtét”. Mondhatom igen kiváló volt, és a szombat délelőtti időpontot is figyelembe véve jól esett.

Eközben persze Horváth József az Orosházi gazdakör elnökeként gondos házigazdaként kínálja a jelenlévőket. Lehet, hogy épp azzal a pálinkával, melyet én is megízleltem. De ha már az ízeknél tartunk: a helyi zamatokat lejegyző Fülöp Béla is fellelhető a terem sarkában. Többen körül veszik, és az Ízes Orosháza című receptkönyvét méltatják, mely már a második kiadást éli. A mai kor embere is fogékony az időben közeli és távoli étkek ízére, így lehet, hogy a második kiadás is csak egy állomás. Minimum a harmadik előtt…

Az egész termet a kolbász fűszeres illata járta át, és ezt az illatködöt a pálinkákon kívül csak a meleg disznótoros töltött káposzta tudta áttörni. Az asztalok nem versengenek egymással, hiszen a méz, a kolbász, káposzta, bodza mind elismerésre méltó. A nehéz gazdasági helyzet ellenére is híztak a kiállító termelők. No, nem a pénztárcájuk, mert minden ingyen volt, hanem a májuk, mert a dicséretek egymást érték.

Bízom abban, hogy jövőre lesz még aki ki tud állni saját termékével az orosháziak elé, hogy e sikeres rendezvénysorozat folytatódhasson. Addig is városunk lakóinak gondosabban kell megválogatnia a pálinkába valót, mert a legjobbak között nem volt helyi. Bár biztos így is van az italunkban valami erőt adó, mert a kolbászokban jók voltunk. A disznóvágáshoz pedig hozzátartozik a pálesz. Tudod, mikor fordul a disznó…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük