Szeptember végén…

Ez a bejegyzés nem egy verselemzés. Szóval akit a Google azért hozott ide, hogy egy frappáns kis dolgozatot töltsön le a holnapi magyarórára, annak most nincs szerencséje. Illetve valamekkora mégis van, mert elolvashatja a fényképes beszámolómat, melyet a 2008-as Zombai szüreti napról írtam. És ki tudja? Lehet, hogy egyszer még ez is kötelező irodalom lesz…

Gyülekezik a falu apraja-nagyja a szüreti felvonulásra a művelődési ház udvarán.

Bár legyünk most is őszinték. Nem valószínű, hogy előírás lesz a blogom tanulmányozása majd az iskolákban. Viszont amit én kötelezővé tennék, az egy zombai út az orosháziaknak. Példás vendégszeretet, nyugalmas utcák és baráti viszony. Szeptemberben ezekhez még hozzáadódik a bor a szüreti forgatag is.

A szüret kifejezés a szüret szóból ered, mely a borkészítés egyik folyamata. Jelentése időközben kiterjedt más gyümölcsök aratására is. Magyarországon a szüret hagyományosan szeptember vége és október közepe között kezdődött. A reggeltől estig tartó szüretelés után este kezdődött a mulatság, azonban az igazi ünnepet a munka végét lezáró felvonulás és bál jelentette. Mi, Baráti Körösök nem szedtük a szőlőt, nem kéneztük a hordót, viszont a felvonuláson részt vettünk.

A szombat reggeli indulás viszonylag gyorsan ment, és a kijelölt 3/4 7-es találkozótól számított 20 percen belül már mind a 15-en rajtra készek voltunk. A megérkezésünk után szállás elfoglalása az ajándék elpakolása, zászló és molinó kiosztása után következett a feltérképező túra. Sajnos a fogathajtásra nem értünk ki a vásártérre, de véletlenszerű találkozásnak köszönhetően megismerkedtünk a plébános úrral, és bemutatta a domb tetején álló katolikus templomot. Engedélyével megbeszéltünk egy vasárnap reggeli találkozót is Pál Gyulával, hogy megtekinthessük a templom tornyot. Szerveztünk egy spontán “Tornyok napját”…

A háttérben látható tornyot is megmásztuk. (Előtérben kihirdetik, hogy sikeres volt a szüret, mostmár indulhat a felvonulás.)

A felvonulásra vissza sétáltunk művelődési házba, ahol gyülekeztek a zombaiak. A 115 literes hordóból már ott is mérték a bort és kínálták a süteményeket, de a folklór műsor és az igazi borozás csak a Rozsnyai emlékparkban kezdődött.(Itt megismerkedtem egy hölggyel, akit egy negyven évvel ezelőtti történés kapcsolja városunkhoz. De erről majd később egy másik bejegyzésben írok, mert még van egy kis munka hátra, hogy “kerek legyen a történet”.)

Itt a parkban a fogathajtás díjainak kiosztása után adtuk át Szűcs Sándornak az ajándékunkat, melyet direkt az ő számára csináltattunk. Az ajándék boroskancsót a polgármester örömmel fogadta, épp úgy, mint mi az ő reakcióját. A kancsóval gyorsan elment a már említett hordóhoz és hozott egy kis vörös hazait. (Mármint bort.)

Az ajándék kancsó. (Raffai Róbert munkája)

Ezután más nincs olyan sok mondanivalóm a szombati napról. Kár is erőlködnöm azon, különböző szinonima szavakkal írjam le a jó hangulatot és a barátokat. Gondolom az érzés már nagyjából átjött, hogy milyen nagyon jó volt nekünk. Ezért csak egy két szót írok le, ami megtörtént velünk. A többit meg tessék odaképzelni, meg a képeket megnézegetni, amit hamarosan feltöltök.

Tehát a hívószavak: lovaskocsikázás, tánc, hajnal, vacsora, találkozások az ismerősökkel, beszélgetések a helyiekkel. móka és kacagás.

Vasárnap reggel 9 órakor már izgatottan voltunk lent egy páran a szállásunk földszinti éttermében. Az öt férfiember toporzékolását csak a szíréna hangja törte meg, és találkoztunk ismerősünkkel Ferenccel a helyi önkéntes tűzoltóparancsnokkal. Egy óra intenzív helytörténet és szirénázás következett. Azért csak hatvan perc, mert mentünk a katolikus templom lépcsősorához, hogy felmászhassunk a harangba. Ez kemény pálya volt. Egyetlen orosházi templomnak sincs ilyen meredek és trükkös lépcsősora. (Orsi vissza is fordult.) Mondanom sem kell, ezt is élveztük. Kis szabadprogram után már ebédidő is volt. A spontán kis lakoma után még volt idő sétálni Zombán, de nem sokat, mert Vicát kivittük a szekszárdi állomásra, és onnan ment is fel Budapestre. De ez így is jó volt, mert legalább tettünk Szekszárd belvárosában is egy sétát és Papa Borozójánál egy jóleső fröccsel elbúcsúztattuk Tolna megyét.

Felhasznált irodalom:
A szüret szó eredetére vonatkozó információkat a http://www.unnep.eu/nepi-unnepek/szuret.html oldalról vettem át.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük