Ismerjük mindannyian ezt a mondást. Ez igaz volt a hétvégi orosházi Márton-napi ludasságokra is. S, milyen szempontok alapján? Ime:
(Aki kicsit hivatalosabb hangvételre vágyik, beszámolókat olvashat a pénteki és szombati napról itt és itt. )
Négy Mancs figyelj! Nem a libát, inkább magunkat tömtük...
1, Ha lúd, legyen kövér! – gasztronómia
Mi, Baráti körösök rendületlenül főztük a friss teát, de nem árulok el nagy meglepetést, ha elmondom, hogy nem ez volt a legkülönlegesebb élvezeti cikk. A mondás azt is tartja, hogy “A kevesebb sokszor több!” Hát ez a zsíros kenyérre igaz. Egyszer a gesztus, másszor az íz tekintetében. Kiváltképp, ha friss libazsíros kenyérről beszélünk. Márpedig Márton-napon milyen kenyérről is beszélhetnénk?! Eme egyszerű étel zamatát az is megadta, hogy a helyszínen üstben sütötték ki a tepertőt, mely alól kikerült az imént említett zsír. A tradícionális magyar izek kavalkádjából nem maradhatott ki kedvelt hungaricumunk, a pálinka sem. S, ha töményre újra megéhezett a Tisztelt Látogató, akkor bátran fordulhatott a vendéglátósokhoz, kik kellemesen fűszeres ételekkel várták őket. Persze azért desszertért sem kellett a Könd utcai ABC-be menni…
Kép címe: Tepertóóó...
Aki viszont arra vágyott, hogy szakavatott zsűri (Varga János-Kondoros, Kovács Zoltán-Kondoros, Czikó Mihályné-Orosháza) mínősítse szabadtűzön készített szárnyas ételét, az is jó helyen járt. Szombaton a szokott helyen és időben begyulladtak a tüzek, és az illatok már húzták is az orosháziakat az orruknál fogva a rendezvényünkre. Délre minden étel elkészült, melyet a zsűri döntése alapján az alábbi sorrendben mutatok be:
Első a Postá-Sokk csirkecsupor nevezetű egytálétele lett, másodiknak a Csirkezuzda csapata (gondolom nem kell részleteznem, hogy mit főztek) futott be, míg a dobogó bronz fokára a DO-KI Főzde duója állhatott. A “kifőzdés” Muntyánék kakasragu levessel és egy fűszeres libapörkölttel érték el ezt az eredményt. Negyedik a Folkográfia csapata lett, de mentségükre szolgáljon, hogy ők már biztos az esti koncertjükre készültek. De ahogy láttam finom lehetett az étel így is, mert egy asztalnál ültek a szakáccsal…
2, Ha lúd, legyen kövér! – programok
A programok között válogathattak kicsik, nagyobbak és a legnagyobbak is. A szombati nap nép játszóházzal és filmvetítéssel indult. Aki még fáradt volt az előző napi táncháztól, annak ez a kezdés pont jól jött. A szárkupacok közötti rohangálást felfüggeszthették a “törpék” egy Ludas Matyi előadás vagy épp a Baráti Körünk által szervezett vetélkedő erejéig. Azt is tartja a mondás, hogy “Minden szentnek maga felé hajlik a keze…” Ezért kicsit kifejtem ezt a vetélkedőt.
A kakas fejvesztve sem menekült!
Bár szerencsésebb a képeket nézni most is, de nem lehet mindegyiket kommentelni. Tehát volt, libatoll hegyezés, majd a kihegyezett tollakkal egy Márton-napi mondókát kellett írni. Ez pacifista feladat volt, épp úgy, mint a zsákcipelés vagy a liba terelés. Ellenben a kakas ütéssel vagy a karikás ostoros kacsa vadászattal.
Tánc, humor, jókedv jellemezte ezt a két napot. Beliczai Balázs humorista, Four for dance a “nagy” nevek közül, valamint táncház és Batyus bál akik illetve amik garantálták az előző kijelentésemet. De egy egész “színház teremnek” kerekedhetett a szeme a Semiramis Orientális tánciskola hastánc bemutatóján, vagy üthette a mérőt a lábával egy remek Folkográfia koncerten. A nagyik, akik az unokákat kísérgették pl.: a Ludas Matyira, azok is jól érezhették magukat, főleg Labozár Antal és csapata műsorán, mikor is jó ebédhez szólt a nóta…
A két napos rendezvény Orosháza Város Önkormányzatának támogatásával jött létre. Rendezők a Szántó Kovács János Területi Múzeum, a Petőfi Kulturális Kht. és az Oros-haza Baráti Kör volt.
