A nyomdából: Gyopáros forrásának hiteles története

Tudom, hogy nem számít nagy blogbejegyzésnek az, ha valaki csak betesz egy cikket, és még a saját véleményét sem írja bele. Nos, én is ezt teszem. Beteszek egy írást, ami más tollából való. Ráadásul azt se tudom kiéből… Csak az a biztos, hogy 1928. május 3-án az Orosházi Friss Hírek című Politikai Napilapban jelent meg, valamint az, hogy a nyomdából című rovathoz tartozik.

Aranyos. Nekem tetszik, bár ezzel a történettel lehet, hogy “nem megyünk neki” a Gyulai Várfürdőnek, hogy mekkora sztori a mienk. No, de ez nem is erről szól, hisz az informátor lehet, hogy nem is hiteles…

“Most, hogy a község nagy nádba vágta a fejszét s tőből kitisztittatja Gyopárost, aktuálissá vált, hogy a sokat emlegetett ősforrást is megkeressék. Hogy ebben a nagy munkában segítségére lehessünk a községnek, oknyomozó kutatást végeztünk az ősforrás holléte tekintetében s minden kétséget kizárólag megállapítottuk, hogy az a sokféle mende – monda, melyek a bedugult ősforrásról megjelentek, mind megbízhatatlanok.

Valamennyi ősforráskutató ugyanis az ősforrás helyét Gyopáros északi szélességének 45° és keleti hosszuságának 90° között keresi. Itt a hiba. Az ősforrás helye, miként a napfényre hozott leletek hitelesen igazolják, éppen az északi hosszuság 90° és a keleti szélesség 45° között van, pontosan azon a helyen, hol a boldogult emlékezetű Póla néni kocsmája vala.

Itt buzogott fel teljes szik és egyéb sós mivoltában Gyopáros ősforrása oly hallatlan bőségben, hogy az akkori őslakók félvén, hogy a nagy víz elönti földjeiket, sapkájukkal betömték az ősforrás tág likát, de oly buzgalommal tömték be, hogy az teljesen bedugult. Ez még a népvándorlás idejében történt s mikor aztán évszázadokkal későbben a török világban kincs után keresgéltek a pogány törökök, rábukkantak az őslakók sapkáira s azokat egymásután huzigálták ki a tág likból, ujra kitört az ősforrás s a köszvényes basák, bégek gyógyíthatták fájós lábukat az ősforrás gyógyjellegében, mely aztán zavartalanul buzogott tovább mindaddig, míg mi említettük, boldogult emlékű Póla néni kocsmát nem nyitott az ősforrás közelében.

Így történt aztán, hogy egyszer Póla néni a forrásra ment vízért, mellyel a bort szokta keverni s mialatt korsóját megmerítette volna, lába elcsúszott s ráesett az ősforrásra, mely akkor szégyenletében elbujt a föld alá s azóta se mert többé előbuzogni. Így mondta el Gyopáros ősforrásának hiteles történetét egy öreg gyopárosi halász, kinek szintén egész megbízhatóan az öregapja mesélte el – anno dacummal…”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük