Gyopárosi húsvét

Az ünnepekkor kicsit megbolondul a világ. Élelmiszert spájzolunk be, a cukrászdáknál és pékségeknél tolongunk, készülődünk, vásárolunk. Aztán becsap a villám. Bezárnak a boltok és a butikok, s rögtön a hétvégén is nyitva tartó létesítményeké a szerep. Sok városban ezen létesítmények alatt csak a kocsmákat lehet érteni, de Orosházán kézenfekvő megoldás Gyopárosfürdő, és evidens az is, hogy ha ünnep van, akkor Gyopin rendezvény is van. Ennek fényében húsvétkor is rendezett egy kis kavalkádot a fürdő vezetősége a kikapcsolódni vágyók számára. A szabadidő eltöltésre a strand területén több lehetőség is biztosított volt. A nap sikeréhez pedig mi is hozzájárultunk.

Ördöglakat és mágneses nyúl

Április 11.-ét írtunk, a nap sütött és érezni lehetett a levegőben, hogy ez a hétvége más. Ennek a „másságnak” a szellemében lehetett nálunk vetélkedni, mely során szükség volt a gyorsaságra, az ügyességre és néha bizony kitartónak is kellett lennie a játékosoknak. Na, de hogy is nézett ki ez a délután? Lássuk.

Lehet, hogy nem is jó szót használtam, hiszen nem is vetélkedőt rendeztünk. Azért nem lehet így nevezni, mert a fürdő jóvoltából -ahogy a tévés betelefonálós játékokban is szokás mondani- garantált nyeremény volt. Tehát ha a hat állomáson megkapták a pecsétet a résztvevők, akkor húzhattak valamit egy nagy táskából.

Az állomásokat nem sorrendben kellett teljesíteni, hanem ki-ki a kedve szerint gyűjthette a pecséteket menetlevelére. Bizony ez könnyebbség volt a résztvevőknek is, mivel alkalmanként a feladatok egyéni próbatételeknek is számítottak és rá kellett hangolódni azokra. A kilátóban teljesítendő feladat komoly kihívás volt az egyik családnak, mivel ifjú versenyzőjük tériszonyos. Szülői közbenjárásnak köszönhetően azonban megkapták a pecsétet, mivel távcsövekkel megtalálták a fürdő területén elrejtett színes nyulakat.

Miután lemásztak a pecsétgyűjtögetők a toronyból, nem kellett sokat mászkálniuk, mert a feladatok a lábuk illetve a torony lábánál „hevertek”.

A gyopárosi kilátó árnyékában állítottuk fel akadálypályánk

Kicsik egyik kedvence a húsvéti kirakó volt. Itt egy mágneses táblára kellett húsvéti nyulat és ölnyi színes tojását kirakni. Apukák anyukák ebbe nem szóltak bele, mert meg volt a maguk „baja”. Ördöglakatokkal –esetenként bosszankodva- küzdöttek, míg gyermekeik nevetve kirakták a képet.

Persze nem csak ennél a játéknál neveztek be egy újabb fordulóra a lurkók. Egyéni időrekordokat is döngettek a fiatalok a „Szabad-e locsolni?” elnevezésű állomáson. A játék története a következő volt: Egy „fiatalember” el szeretett volna menni meglocsolni lány ismerőseit. De sajnos elfogyott a víz a vödréből. A játékosoknak egy lyukas pohár segítségével kellett megtölteni a kis vödröt, hogy mehessen locsolni a “srác”. Bár ez nem időre ment, de a csurgó víz miatt elkélt a gyorsaság.

Kell az utánpótlás...

Az egyik apuka viccből mondta a lányának, hogy egyszerűbb lenne, ha a víztartó vödröt vinné oda a bábúhoz és nem poharazgatna. A kislány megtette. (Bátorságát és szófogadását egy soron kívüli piros tojással jutalmaztuk.)

Ügyességre pedig az akadály pályán volt szükség, mert nemcsak egyszerűen átkellett bújni a szalag alatt vagy épp azt törpe járásban megközelíteni majd átlépni, és nem is csak vaktában kellett hátrafele sétálni a bólyák között. Nem, hanem mindeközben a kanálon egy tojást kellett egyensúlyozni. Olyanok is akadtak, akiken ez kifogott. Természetesen a játékon volt a hangsúly, így az is megesett, hogy csoki tojással teljesítették a feladatot. Lehet, hogy kicsit olvadt volt a tojás, de legalább csak horpadt és nem törött…

Sütött a nap, de azért a szél is fúdogált. Ez nekünk jól is esett, de azon játékosoknak kevésbé, akik színes labdákkal –azaz tojásokkal- dobtak célba. A könnyű kis lasztik sok esetben körbe vették a kosarat, és a rutin megszerzése után találtak a garabolyba a nevezők.

Hajolgatás, lépcsőmászás, futás. Már csak az agytorna hiányzott. Ezt a locsolóvers mondás volt hivatott pótolni. Kihívásokról írtam a bejegyzés első felében, mely a játékosokat érte, de azért nekünk is le kellett győzni egy kis akadályt. Mégpedig nyelvi akadályt. Az állomásvezető Tündit (és Zsoltot) szerintem először köszöntötték román nyelvű locsolóverssel. Erre a válasz részükről csak ennyi volt: szabad. (Lehet, hogy a kislány csak azt mondta, hogy nem tud egy verset sem. De erre talán csak jövőre derül fény…) Egyébként a lányok a versmondást kiválthatták egy tavaszi énekkel vagy verssel. De az imént leírt esetben a lányka bátrabban szavalt, mint a fiúk.

Alternatív csoportkép. Címe: Az állomásvezetők.

Ezen kis akadályokat kellett legyőzni a nyereményekért Gyopároson 2009 húsvétján. Ha elfáradtak a fiatalok, akkor lazításként kézműveskedhettek, csobbanhattak vagy a kisállat simogatóban megismerkedhettek Majkával és a Herceggel a pónikkal, Rozmaringgal a kiskecskével és Pötyivel, Rudival, Hófehérkével a nyuszikkal valamint csibékkel és kacsákkal. Mindezek mellett az aszfaltrajzverseny és az ugrálóvár már csak hab volt a tortán…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük