Nyolcvanhét lépcsőfok – ennyit kellett megmászni ahhoz, hogy láthassátok Orosházát a magasból, az evangélikus templom tornyából. Közel ugyanennyi lépcső vezet a református templom tornyában is, megszámoltuk, amikor előző nap kisöpörtük a tornyot.
Az evangélikus templom tornyában (klikk a képre) Fotók: Melega Krisztián
Mindkettőt megérte végigjárni szombaton, ahogyan a gyopárosfürdői víztornyot is mindenképp érdemes volt megmászni a fürdőzőknek.
Ismét elkértük és meg is kaptuk a templomtornyok kulcsait, kora délután nyitottunk, az utolsó toronymászók már az éjszakai Orosháza panorámáját csodálhatták meg. Ez volt az ötödik Tornyok napja, melyen – nagy örömünkre – hozzávetőleg 300-an vettetek részt.
Tornyot mászott szombaton idős és fiatal, volt aki életében először, volt aki gyermekkorát idézve vágott neki újra a lépcsőfokoknak. Az evangélikus templomtorony kerengőjén jónéhány fotó készült a családi albumba, a református templomban a harangok előtt örökíthették meg magukat a toronymászók, a katolikus templom viszont idén –orgonafelújítás okán – kimaradt a sorból.
Mivel sokan vágytatok a magasba, így várakozni kellett egy kicsit, de a kilátás, reméljük, kárpótolt benneteket. Várakozás közben pedig totón tesztelhettétek, mi mindent tudtok (vagy nem) Orosházáról. Jutalomként helytörténeti kötetekkel gyarapítottuk a házi könyvtárakat. A játék jó volt, többen hazavittek néhány kitöltetlen totót, esti programnak a család többi tagjának.
Közben szúrópróbaszerűen kérdeztük a tornyokból kissé lihegve, de mosolyogva érkezőket az élményről. A nem reprezentatív felmérés eredménye: megérte felmenni, sűrűbben is nyithatnánk a tornyokat…
