Könyvtárazgatások során sokszor akadtam olyan helytörténeti könyvekre, melyekbe beleolvasva jutottam oda, hogy meg kellene venni azokat, mert valami ok folytán érdekesek.
Ilyenkor jött a probléma, hogy a kötetetket már nem lehet kapni Koszorús Oszkár könyvesboltjában sem, így le is tettem ezen gondolatokról.
Hogy miért? Mert nem hiszem, hogy újra kiadják például a „Válogatott dokumentumok az orosházi munkásmozgalom történetéből – 1868. október 4. – 1944. október 6.” című könyvet, és azt is sejtettem, hogy szintén nem kerül nyomdába „A szocializmus útján Orosháza 1944-1974” című kiadvány.
A gyanúm eddig beigazolódott és tényleg nem hallottam különösebb mozgást, amely arról szólna, hogy újranyomják az orosházi élet alapműveit. Viszont sikerült megszereznem őket!
Képekért klikk a borító részletére!
A régi könyvek vásárlását egyszerűen is meg lehet oldani, mint a répáét. Persze azért több szerencse kell hozzá, viszont a helyszín nálunk megegyezik. Sajnos városunkban nincsen antikvárium, ahol lehetne kutakodni. Talán ezért is bukkantam az „ócskapiacon” a fent említett könyvekre. Megörültem, mert a most bemutatandó kötet képeket is tartalmaz. Ez azért jó, mert vannak „aha – élményeim”, mikor keresgélek, és felfedezek egy helyszínt, ami már teljesen másként néz ki.
„A nyomdából” kezdetű címek egy új rovat megjelölésére szolgálnak. Sok régi és érdekes újságcikkem is van ami, melyeket itt szeretnék megosztani veletek. Továbbá azért is él ez a rovat, hogy olyan írásokat, képeket, könyveket bemutassunk, amiről sokan nem is tudnak.
Bele is vágok:
A nyomdából: A szocializmus útján
Mondanom se kell: ez a látkép már megváltozott… (A borító Szlotta András munkája)
Ez a könyvbemutató eltérő, hiszen a könyv részletes tartalmára nem szeretnék kitérni, mert úgy gondolom, sokak számára érdektelen és unalmas lenne. Egy újabb ok, hogy (még) én sem olvastam végig. Annyit azért elárulok, hogy az ideológiai vonal megvan benne. Feltételezem ez nem ért meglepetésként senkit.
A könyv kiadásának apropója pedig a hetedik oldalon olvasható:
„A kötet kiadásával városunk felszabadulásának 30. évfordulójára emlékezünk. Tisztelettel adózunk azon szovjet katonák emlékének, akik a város környéki harcokban életüket vesztették.
A Szovjetunió Nagykövetsége segítségével megismert 35 szovjet katonának – városunk dolgozói nevében – a könyvben is emléket állítunk.”
Egy részt emelnék most ki, mely talán többek számára érdekes. Ez pedig a Barta Imre által írt „Városfejlesztésünk és gondjai” c. fejezet
Ebből kiderül, hogy mindig is gondot okozott a belváros. Illetve a hangsúly mindig is a belváros fejlesztésén volt, az esztétikai javításokon kívül az elöljárók igyekeztek városias jelleget adni településünknek. (Tudható, hogy Orosházát 1946-ban emelték városi rangra.)
Az első rendezési terv kijelölte az emeletes és földszintes zártsorú építkezések területét. Ez határozta meg a ’45-ös földreform idején kiosztott házhelyek beépítési előírásait is. Ez a szabályozás főleg a „Szőlő területére” esett.
Frecska János építészmérnök 1952-ben nyújtotta be a városi főtér rendezésének tervét, mely az akkori modern építészeti lehetőségekre épült. Ebben a főtéri középületek zártsorú beépítésének lehetőségét is kidolgozta Frecska.
1959-re készült el Orosháza egyszerűsített, és még ebben az évben részletes rendezési terve is. Városunk képét 1960-tól ipari, művelődési-, és egészségügyi beruházások változtatták. Ezen időszakban dolgozták ki Gyopárosfürdő részletes rendezési tervét, és az üdülőfejlesztés lehetőségeit is. Mezőgazdasági befektetések, rekonstrukciók nagyban befolyásolták és befolyásolják a mai napig a város képét. Hiszen ez időtájt épült fel a 2200 vagonos tárház, mely a (kiégett) Tóth malommal fogadjak a tömegközlekedéssel városunkba érkezőket.
A malom és a kétezer vagonos tároló látképe
A városrendezés című rész taglalja azt is, hogy miért jó és szép a Csillag áruház, valamint hogy az Előd utcai panelek miért fontosak az Árpád-kert szempontjából. Hozzáteszem logikus érvelés, hogy ezen épületekkel le lehet zárni a teret. Meg az is, hogy a Csillag átmenet a lakótelep és a belvárosi között. No, de csúnya…
„Marketinges.” Az ősz folyamán az áruház homlokzatára kirakott „BÚTOR” felirat sem dobta fel az összképet.
Ami a mai napig változatlan (csak lefokozták, és levették a tetejéről a csillagot) a Bajcsy- Zs. úton található MSZMP városi-járási Bizottságának székháza. Ez is harmonizált az akkori elgondolásokkal. Mára már viszont ráférne egy kis felújítás, de tagadhatatlan, hogy most is harmonizál a környékkel. Gondoljunk csak az Alföldre…
Zárásnak pedig egy idézet a könyvből, mely témáját tekintve még mindig aktuális, és úgy tűnik még az is lesz egy darabig.
A főtér központjában épül fel az 5. ötéves tervben az új szálloda, az Alföld Szálloda helyén, a postával szemben lévő bazársor helyére pedig 100 lakásos épület kerül. Ezen tömb makettje elkészült.
A főtéri új szálloda és lakások makettja
Régi Alföld, új Alföld. Csak a gond van vele…
Képszemle
A könyv végén találhatók képek, melyek bemutatják például kórházunk új és korszerű sterilizáló részleget vagy a VIII. Téli Úttörő olimpia megnyitójának résztvevőit. Az én válogatásomat – melyek a bejegyzésben is szerepeltek- eredeti címeikkel vettem át.
A városi tanács épülete
Én nem nagyon jártam a tanácsházára. Ez korosztályos probléma. De az akkori berendezés stílusát tekintve -elmondások szerint a nagyterem nem is igazán változott- az alábbi lehet a mérvadó
A Faipari Vállalat legnépszerűbb bútorcsaládja, a Bajnok garnitúra
Ha valaki bajnok a munkájában az már tuti nem ebből nézi a plazma tv-t…
Városi munkásjáratok
Buszok kanyarodnak ki a jelenlegi Kossuth utcáról. A háttérben látható épületek sincsenek már meg, csak a kép jobb oldalán található kétszintes ház. A munka után az elvtársak is biztos megszomjaztak, s mielőtt haza értek, lehet, hogy pont ide is betértek:
A Birkás lakótelep új eszpresszója
Bizony a Medica. Ez a hely nekem is okozott már egy-két szép pillanatot. Ez talán a tanács/városháza ellentéte. Az épület külseje hasonló, de a belseje már nem a régi. Még egy párhuzam a két épület között, hogy itt is komoly dolgok dőlnek el…
