Szerelem, szerelem...
Sokakat eltalál Amor nyila. Közülük vannak olyanok, akik örök szerelmet fogadnak és ezt igyekeznek is kimutatni. A bátrabbak oltár előtt gyűrűt húznak kedvesük ujjára, de a szerelmes pároknál ismert az a szokás is, hogy nevükkel ellátott lakatot helyeznek el egy-egy helyen.
A pécsi Janus Pannonius utcai lakatfal talán a leghíresebb mindközül, mely lakatok ezreit tartja. Persze, mint mindennek ennek a szokásnak is megvan a piaci oldala. A lakatfal környékén megjelentek a lakat árusok és gravírozást is vállaló ajándékboltok. Mondván, ha a turista nem lett volna eléggé előrelátó, akkor se keljen lemondania erről a kerítést lelakatoló szerelmi babonáról. Forintért pedig örömmel belekarcolják az Elzettbe, hogy Jancsi & Juliska…
Azért meg kell hagyni, kedves kis szokás ez. Próbáltam utána nézni, hogy mikor került fel az első lakat Pécsett, de nem találtam semmi pontos információt. A leghitelesebb adatokra a város hivatalos honlapján leltem, de az sem szolgált a kialakulásra nézve konkrétumokkal. Ott az olvasható, hogy a 80-as évektől élő hagyomány a lakatok elhelyezése. Az első lakat kattanásokat is csak legendákból tudhatjuk. Az egyik szerint a férjes asszonyok így üzentek szeretőjüknek, hogy alkalmas az idő a látogatásra. Egy másik történet szerint a kollégisták, egyetemi tanulmányaik végeztével tették azokat a lakatokat a kerítésre, melyek kollégiumi szekrényeiket zárták. Akár melyik történet is az igaz, jól kinőtte magát. A forrás szerint 2004-ben „látogatásakor maga a spanyol herceg, Fülöp, és felesége is hozzájárult a lakatfal gyarapításához”.
De hogy jön ide mindez? Egy barátságos –értsd sütött a nap, nem volt szembeszél- őszi hétvégén kibicikliztem a gyopárosi erdőbe. A tavak határain átívelő hídon megpihentem, és akkor lettem figyelmes a lenti képeken látható lakatokra. Tehát nálunk, Orosházán is kialakulóban van a lakatolás, de még gyermekcipőben jár. No nem csak azért, mert a strand bejáratánál nem vállalnak gravírozást, hanem azért mert nem a városközpontban van, és a Kossuth utcához képest kevesen sétálnak a hídon. Ezért egyelőre csak pár „szerelem zár” van felaggatva a védőkorlátra.
Egyre csak szaporodnak. (Még több lakatért klikk a képre!)
Megtetszett ez az ötlet. Az, hogy hogyan lehet átültetni városunkra ezt a szokást. Tudomásom szerint ez nem egy szervezett akció volt, hanem csak „önszorgalom”. Hajrá! Lakatoljunk! Ez érdekes színfoltja lehet az erdei sétáknak. Főleg, ha azt nézzük, hogy a fürdő környékén lakó turisták is elmennek hűsölni -a már szebb időket is megélt- erdőbe.
Lehet, hogy ezen a bejegyzésen kívül is megérne egy kis marketinget. (Persze „csak orosházi tv-s, újságos, blogos kampányra gondolok. A saját szórakoztatásunkra.) Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy az Orosházi Élet címlapján, a korcsolyázást tiltó vezércikk illusztrációjaként már megjelent a mi lakatfalunk is. Szóval már többen tudhatnak róla, mint e bejegyzés kigondolásakor.
Már csak abban bízhatunk, hogy a lakatok szaporodni fognak és a híd karbantartása során sem tűnnek el az összetartozás jelképei. Kis ”humorérzékkel” vagy utasítással tavasszal a festők is fent hagyhatnák a korláton a lakatokat, és elindulhat egy új hagyomány.
Orosháziak figyelem! A kulcsot vajon helyes a tóba dobni? Mi van, ha vége a kapcsolatnak? Helyi lakosként többször járhat arra a lakatoló és megláthatja előző kapcsolatának zárát…
Ha erővágóval sétáló emberekre figyelünk fel, jogosan gondolhatjuk róluk, hogy bicikli tolvajok vagy faképnél hagyott „nagy ő-k”…
A tegnapi nap (2009. január 31.) folyamán kimentem Gyopárosra, és elsétáltam a hídhoz megnézni a lakatokat, hogy vajon meg vannak-e? Jelentem meg. És még gyarapodtak is.
